A dicséret és az elismerés fogalma
A dicséret és az elismerés két különböző fogalom, bár sokszor felcserélhetően használjuk őket a mindennapokban. Mindkét kifejezés egyfajta pozitív visszajelzést, értékelést jelent valaki teljesítményére, eredményére vagy magatartására vonatkozóan, ám valójában eltérő jelentéstartalommal bírnak.
A dicséret egy szubjektív, érzelmi alapú értékelés, amellyel egy személy kiváló teljesítményét, kiemelkedő tulajdonságait vagy viselkedését jutalmazzuk. Amikor dicsérünk valakit, akkor a saját véleményünket, szubjektív értékítéletünket fejezzük ki. A dicséret elsősorban az egyén érzéseit, önértékelését hivatott erősíteni, motiválni őt a további jó teljesítményre. Például, ha egy kolléga prezentációja kapcsán azt mondjuk neki: "Nagyon jól sikerült, gratulálok!", akkor a saját szubjektív véleményünket fogalmazzuk meg.
Ezzel szemben az elismerés egy objektívebb, tényszerű értékelés, amely valakinek a tényleges teljesítményét, eredményességét, hozzájárulását ismeri el. Az elismerés nem csupán az egyén érzéseit célozza meg, hanem konkrét, mérhető teljesítményhez, objektív kritériumokhoz kötődik. Amikor elismerünk valakit, akkor a tényleges, tárgyilagos értékelést fejezzük ki. Például, ha egy beosztottunk rendkívüli erőfeszítéssel és kiemelkedő munkavégzéssel teljesítette a rá bízott feladatot, akkor jogosan kaphat írásos elismerést a munkáltatójától.
A dicséret és az elismerés szerepe a motivációban
Mindkét fogalomnak megvan a maga szerepe és jelentősége a motiváció és a teljesítmény növelése szempontjából, ám más-más módon és céllal.
A dicséret elsődleges funkciója az, hogy megerősítse az egyén pozitív érzéseit, önértékelését és önbizalmát. A dicséret segít abban, hogy a személy jó véleménnyel legyen magáról, értékelje a saját erőfeszítéseit és teljesítményét. Egy őszinte, szívből jövő dicséret hatalmas motivációs erővel bír, mert megerősíti az egyént abban, hogy képes a jó teljesítményre, és hogy az erőfeszítései értékeltek. A dicséret tehát az egyén belső motivációját, önbecsülését és teljesítményét növeli.
Ezzel szemben az elismerés elsődlegesen nem az egyén érzéseit, hanem a tényleges teljesítményét, eredményességét értékeli. Az elismerés alapja objektív, mérhető kritériumok mentén történik, és célja, hogy a személy számára világossá tegye, hogy munkája, hozzájárulása értékes és elismert. Az elismerés nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az egyén motiválttá váljon a jövőbeli jó teljesítményre, hiszen tudja, hogy erőfeszítései nem maradnak jutalmazatlanul. Az elismerés tehát inkább a külső motivációt, a teljesítmény fenntartását és növelését szolgálja.
A dicséret és az elismerés hatása a munkahelyi teljesítményre
A dicséret és az elismerés munkahelyi alkalmazása kulcsfontosságú a dolgozók motivációja, teljesítménye és lojalitása szempontjából. Bár a két fogalom eltérő, mégis együttesen járulhat hozzá a szervezeti eredményességhez.
A dicséret hatása a munkahelyen elsősorban az egyén önbizalmának, elköteleződésének és belső motivációjának növelésében érhető tetten. Egy őszinte, személyre szabott dicséret, amely az egyén erőfeszítéseit, készségeit, hozzáállását emeli ki, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozó pozitívan viszonyuljon saját magához, munkájához és a szervezethez. Egy rendszeresen dicsért, elismert munkavállaló nagyobb valószínűséggel fog jó teljesítményt nyújtani, és kevésbé lesz hajlamos a fluktuációra.
Az elismerés ezzel szemben inkább a konkrét, mérhető teljesítmény ösztönzésére, jutalmazására szolgál. Amikor a vezető vagy a szervezet írásban, fizetésemelés vagy előléptetés formájában elismeri a dolgozó kiemelkedő munkáját, akkor egyértelműen jelzi számára, hogy a teljesítménye értékes és fontos a vállalat számára. Ez a fajta külső motiváció kulcsfontosságú abban, hogy a munkavállaló a jövőben is hasonló, vagy még jobb teljesítményt nyújtson. Az elismerés tehát a szervezeti célok elérését, a teljesítmény fenntartását és növelését szolgálja.
Természetesen a dicséret és az elismerés nem zárják ki egymást, sőt, ideális esetben egymást kiegészítve, együttesen alkalmazva érhetik el a legnagyobb hatást. Egy őszinte dicséret, amely megerősíti a munkavállaló önértékelését, és egy tárgyilagos elismerés, amely jutalmazz a tényleges teljesítményét, szinergiát teremthet a motiváció, a lojalitás és a jó munkahelyi légkör kialakításában.
A dicséret és az elismerés módszertana a gyakorlatban
Annak érdekében, hogy a dicséret és az elismerés a lehető leghatékonyabban működjön a munkahelyen, érdemes néhány alapvető módszertani elvet szem előtt tartani.
A dicséret esetében kulcsfontosságú, hogy az őszinte, személyre szabott és konkrét legyen. Nem elegendő általánosságban dicsérni valakit, hanem konkrétan kell megnevezni, hogy mit értékelünk pozitívan az illető teljesítményében vagy magatartásában. Emellett a dicséretnek időben kell érkeznie, közvetlenül az adott teljesítmény, esemény után. Egy hetek múlva érkező dicséret már jóval kevésbé lesz hatásos. Továbbá a dicséretnek hiteles és spontán módon kell érkeznie, nem szabad, hogy az csupán formális, kötelező gesztusnak tűnjön.
Az elismerés esetében a legfontosabb, hogy az objektív, mérhető kritériumokon alapuljon, és egyértelműen kommunikálja a személy tényleges teljesítményének értékét a szervezet számára. Az elismerésnek írásban, nyilvánosan kell megtörténnie, hogy mindenki számára világos legyen az adott személy hozzájárulása. Emellett az elismerésnek arányban kell állnia a teljesítménnyel, és nem szabad, hogy csupán formális gesztus legyen. Egy komoly, valódi elismerés, például egy fizetésemelés vagy előléptetés sokkal nagyobb hatással bír, mint egy szimpla oklevél vagy emlékplakett.
Mindezek mellett fontos, hogy a dicséret és az elismerés rendszeres, következetes és igazságos legyen a szervezeten belül. Nem szabad, hogy a vezetők önkényesen, szubjektív alapon dicsérjenek vagy ismerjenek el egyes dolgozókat, míg másokat mellőznek. A dicséret és az elismerés rendszerének átláthatónak, méltányosnak és következetesnek kell lennie ahhoz, hogy valóban motiváló erővel bírjon.
A dicséret és az elismerés közötti egyensúly megteremtése
Ahogy láthattuk, a dicséret és az elismerés eltérő, de egymást kiegészítő szerepet tölt be a munkahelyi motiváció és teljesítmény ösztönzésében. Mindkettőre szükség van, ám a kettő közötti helyes egyensúly megteremtése kulcsfontosságú.
Egyrészt a túlzott mértékű dicséret, az "olcsó elismerés" könnyen devalválódhat, és elveszítheti a motiváló erejét. Ha a dolgozók túl gyakran, minden apró teljesítményért dicséretet kapnak, akkor az előbb-utóbb már nem lesz valódi értéke a pozitív visszajelzésnek. Emellett a pusztán szubjektív, érzelmi alapú dicséret sem elegendő hosszú távon a jó teljesítmény fenntartására.
Másrészt az elismerés sem lehet öncélú, formális gesztus. Ha a szervezet csupán a teljesítményt díjazza, de nem erősíti meg az egyén pozitív érzéseit, önértékelését, akkor az is kontraproduktív lehet. A motiváció és a lojalitás fenntartásához szükség van a dicséret érzelmi megerősítő erejére is.
Így a leghatékonyabb, ha a dicséret és az elismerés együttesen, egymást kiegészítve jelenik meg a munkahelyi gyakorlatban. Egy őszinte, személyre szabott dicséret, amely megerősíti az egyén önértékelését, és egy tárgyilagos, valódi teljesítményt elismerő gesztus együttesen képes a legnagyobb motivációs erővel bírni. A kettő közötti egyensúly megteremtése, a helyes alkalmazási módszertan kialakítása kulcsfontosságú a szervezeti célok elérése és a munkavállalói elégedettség szempontjából.
