Állásinterjúra menni lehet az egyik legstresszesebb helyzet, amivel az ember találkozhat. Ott állunk egy idegen ember vagy emberek előtt, akik megpróbálnak minél mélyebben bepillantani a tudásunkba, képességeinkbe és személyiségünkbe, hogy eldöntsék, alkalmasak vagyunk-e a meghirdetett pozícióra. A siker vagy a bukás tétje hatalmas, hiszen az állás elnyerése alapvetően meghatározhatja jövőnket. Emiatt aztán a legtöbben görcsösen készülnek az interjúra, ami csak tovább fokozza a stresszt és a szorongást.
Pedig léteznek olyan mentális eszközök és technikák, amelyek segíthetnek csökkenteni az állásinterjú okozta stresszt, és felkészíthetnek minket arra, hogy a lehető legjobban teljesítsünk. Ebben a cikkben ezeket a módszereket fogjuk részletesen áttekinteni, hogy te is könnyebben vedd az akadályokat, és nyugodtabban, magabiztosabban állhass ki a potenciális munkáltatók elé.
A stressz természete
Mielőtt rátérnénk a konkrét megoldásokra, érdemes egy kicsit jobban megérteni, mi is történik a testünkben és az agyunkban, amikor stresszes szituációba kerülünk. A stressz ugyanis nem pusztán kellemetlen érzés, hanem egy komplex fiziológiai és pszichológiai reakció, amelyet az emberi szervezet evolúciós okokból alakított ki.
Amikor egy veszélyesnek ítélt helyzettel találkozunk, az agy aktiválja a stressz-válasz rendszert. Ennek központi eleme a hipotalamusz, amely riasztja a mellékvesét, hogy termelje meg a stresszhormonokat, elsősorban az adrenalint és a kortizolt. Ezek a vegyületek aztán bejárják a szervezetet, és számos változást idéznek elő: felgyorsul a szívverés és a légzés, megemelkedik a vércukorszint, kitágulnak az izmok véredényei, hogy több oxigén és tápanyag jusson el hozzájuk. Mindez arra szolgál, hogy a szervezet felkészüljön a "menekülj vagy küzdj" típusú válaszreakcióra.
Evolúciós szempontból ez a stressz-válasz rendkívül hasznos volt, amikor az emberősök még a természetben éltek, és valódi, azonnali fizikai veszélyekkel kellett szembenézniük. Manapság azonban a legtöbb stresszt okozó helyzet nem igényel ilyen szélsőséges, "életre-halálra" menő reakciókat. Sőt, éppen ellenkezőleg, a modern stressz-források (például egy állásinterjú) gyakran megkövetelik, hogy épp az ellentétes viselkedést mutassuk: legyünk nyugodtak, magabiztosak, és koncentráljunk a feladatra.
Ebből fakad aztán a probléma: a testünk egy olyan fiziológiai állapotba kerül, ami nem feltétlenül segíti elő a kívánt viselkedést. Ehelyett inkább feszültté, kapkodóvá, figyelmetlenné válunk – pontosan az ellenkezőjét annak, amire szükségünk lenne egy sikeres interjún.
Relaxációs technikák
Ahhoz, hogy ezt a kellemetlen stressz-állapotot ellensúlyozni tudjuk, fontos, hogy megtaláljuk azokat a módszereket, amelyekkel képesek vagyunk lenyugtatni a szervezetünket, és visszaállítani a belső egyensúlyt. Erre kiváló eszközök lehetnek a különféle relaxációs technikák.
Az egyik legismertebb és legegyszerűbben elsajátítható ilyen módszer a mély légzés. Ennek lényege, hogy lassan, mélyről vesszük a levegőt, majd ugyanilyen tempóban ki is engedjük. Érdemes a belégzést 4-5 másodpercig, a kilégzést pedig 6-8 másodpercig tartani. Ezt a gyakorlatot akár 5-10 percen keresztül is végezhetjük, hogy teljesen ellazuljunk. A mély légzés csökkenti a vérnyomást és a szívritmusszámot, ezáltal enyhíti a stressz testi tüneteit.
Hasonló hatással bír a progresszív izomlazítás is. Ennek lényege, hogy sorra megfeszítjük, majd ellazítjuk az egyes izomcsoportjainkat, miközben figyeljük a különbséget a két állapot között. Kezdhetjük a lábakkal, majd haladhatunk felfelé a test többi része felé. Ezzel egyrészt megtanuljuk jobban érzékelni a saját testi érzéseinket, másrészt a tudatos ellazítás révén csökkenthetjük az izomfeszültséget, ami a stressz egyik fő tünete.
Emellett hatékony lehet a visualizáció, vagyis a belső képalkotás technikája is. Ennek során egy kellemes, megnyugtató helyszínt idézünk fel magunkban a legapróbb részletekig – például egy trópusi strandrészletet, egy hegyvidéki tájat vagy egy barátságos otthoni környezetet. Miközben elmerülünk ebben a szellemi képben, a testünk is ellazul, a gondolataink pedig elterelődnek a stresszes szituációról.
Természetesen ezek csupán néhány példái a relaxációs módszereknek, és mindenki maga kell, hogy megtalálja azokat, amelyek a legjobban működnek számára. A lényeg, hogy rendszeresen gyakoroljuk őket, hogy valóban automatikussá és hatékonnyá váljanak, amikor szükségünk van rájuk.
Pozitív gondolkodás
A relaxációs technikák mellett a stressz csökkentésében kiemelkedő szerepe van a pozitív gondolkodásnak és a belső motivációnak is. Hiszen hiába próbáljuk meg ellazítani a testünket, ha a fejünkben továbbra is a katasztrofizálás, a kudarcélmény és a szorongás gondolatai keringenek.
Éppen ezért fontos, hogy tudatosan áthangolja az elménket, és a negatív forgatókönyvek helyett a sikerélményre, a pozitív kimenetelre fókuszáljunk. Ennek egyik módja lehet, hogy előre elképzeljük, milyen lenne, ha jól sikerülne az interjú. Hogyan éreznénk magunkat, milyen visszajelzéseket kapnánk, mi mindent tudnánk elmondani magunkról. Ezzel nemcsak a stresszt csökkenthetjük, hanem növelhetjük az önbizalmunkat és a motivációnkat is.
Hasonlóképpen fontos, hogy tudatosan építsünk fel magunkban egy "erős, magabiztos én"-t, aki képes megbirkózni a kihívásokkal. Ehhez segíthetnek az önbizalom-erősítő affirmációk, vagyis a pozitív önmegerősítő kijelentések, mint például: "Felkészült vagyok erre az interjúra", "Meg tudom győzni a munkáltatót, hogy alkalmas vagyok erre a pozícióra", "Nyugodt és magabiztos vagyok".
Emellett sokat segíthet az is, ha tudatosítjuk magunkban, hogy az állásinterjú nem egy "élet-halál" küzdelem, hanem csupán egy beszélgetés két ember között. A munkáltató elsődleges célja nem a kudarc okozása, hanem a legalkalmasabb jelölt kiválasztása. Ha ezt szem előtt tartjuk, könnyebben elkerülhetjük a túlzott aggódást és a negatív jövőképeket.
Végül pedig ne felejtsük el, hogy a stressz egy természetes velejárója az életnek, és az sem baj, ha néha úrrá lesz rajtunk. A lényeg, hogy tudjunk mit kezdeni vele, és ne hagyjuk, hogy teljesen megbénítson minket. Éppen ezért fontos, hogy az interjú előtt és közben is folyamatosan figyeljük a saját testi és mentális állapotunkat, és alkalmazzuk azokat a technikákat, amelyek a legjobban segítenek ellazulni és fókuszálni.
Felkészülés és gyakorlás
Az állásinterjúra való felkészülés szintén kulcsfontosságú eleme a stressz csökkentésének. Minél jobban tisztában vagyunk azzal, mire számíthatunk, és minél jobban begyakoroltuk a lehetséges kérdésekre adandó válaszainkat, annál kevésbé leszünk kiszolgáltatva a váratlan helyzeteknek.
Érdemes tehát alaposan áttanulmányozni a munkakör és a cég részleteit, hogy tisztában legyünk a legfontosabb elvárásokkal. Ezen felül célszerű előre átgondolni, milyen típusú kérdéseket tehetnek fel nekünk (pl. motivációs kérdések, kompetencia-alapú kérdések, személyes kérdések), és kidolgozni rájuk a lehetséges válaszainkat. Ezeket a válaszokat aztán érdemes hangosan is elmondani, hogy magabiztosabban tudjuk majd előadni az interjún.
A gyakorlás során ne csak a tartalomra, hanem a nonverbális kommunikációra is figyeljünk. Hogyan állunk, milyen a tekintetünk, a gesztikulációnk, a hanghordozásunk? Mindez fontos része annak, hogy hiteles és meggyőző benyomást keltsünk.
Emellett célszerű lehet egy-két próbainterjút is szervezni, akár barátok, családtagok, vagy akár karriertanácsadók bevonásával. Így nemcsak a válaszainkat csiszolhatjuk, hanem megtapasztalhatjuk, milyen érzés valódi interjú-szituációban szerepelni. Ez nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az igazi interjún már sokkal magabiztosabban és nyugodtabban tudjunk viselkedni.
A siker kulcsa: önismeret és önelfogadás
Végezetül fontos kiemelni, hogy a stressz csökkentésének és a sikeres szereplésnek az egyik legfontosabb eleme az önismeret és az önelfogadás. Minél jobban ismerjük saját magunkat, erősségeinket és gyengeségeinket, annál könnyebben tudunk megbirkózni a kihívásokkal.
Érdemes tehát alaposan végiggondolni, milyen készségekkel, tapasztalatokkal és személyiségjegyekkel rendelkezünk, és ezeket hogyan tudjuk a legjobban kamatoztatni az adott munkakörben. Emellett fontos, hogy elfogadjuk azokat a területeket is, ahol még fejlődnünk kell – nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy alkalmasak legyünk egy állásra.
Sőt, az önelfogadás és az őszinteség akár versenyelőnyt is jelenthet számunkra az interjún. Ha bátran felvállaljuk gyengeségeinket, és megmutatjuk, hogyan szeretnénk azokon javítani, az sokkal hitelesebb és meggyőzőbb lehet, mint a tökéletes, hibátlan énkép erőltetése.
Végső soron az állásinterjú sikere nem azon múlik, hogy tökéletesen meg tudjuk-e felelni minden elvárásnak. Sokkal inkább azon, hogy képesek vagyunk-e önmagunk lenni, megmutatni valódi énünket, és meggyőzni a munkáltatót arról, hogy mi vagyunk a legalkalmasabbak a pozícióra. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy megtanuljunk bánni a stresszel, és felépítsük azt a mentális erőteret, ami ehhez szükséges.
